MTK legendárium | 332. rész

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei.” „A füredi Anna bálon kezdetű dal születése.”

Az MTK-alapító Szekrényessy éveken át vívott élet-halál harcot az igaz szerelemért. A hektikus, szeszélyesen változó kapcsolata Háczky Laurával jobban megviselte, mint egy-egy öldöklő csata küzdelme. A neves úszó, aki a letisztult emberi kapcsolatok híve volt az ármánykodással szemben sokszor védtelennek érezte magát és annak érdekében, hogy időt nyerjen és rendezhesse gondolatait, több alkalommal is külföldre távozott. A mediterrán területeket bejárva ugyan küzdött a honvággyal, de hazatérni egyelőre mégsem akart. Az idegen tájakon elviselhetőbb volt a boldogság hiánya.

Romantikus szomorúsággal állt a tenger partján és Laurára gondolt: „Tűzárban égnek a bazalt sziklák és vérvörös visszfényt sugároznak. Elgondolkodom, mily szép napok voltak azok, mikor ilyen pompás természettüneményben gyönyörködhettem. Mellettem fiatal halászleányka tekint a sík tengerre, imádóját várja. A leánykát tehát e különös természettünemény több perccel közelebb juttatta boldogságához, mert az nem egyéb, mint vágyunk teljesülése. Lassú léptekkel hagyom el a rakpart végső csúcsát, mert nehezen válok el attól, ami örökszép – a tengertől. Mire a belső rév partjához jutok, előbbeni szomszédnőmmel találkozom, csakhogy mostmár nincs egyedül, csinos halászlegény karján halad. Mily könnyű, és mégis mily nehéz boldognak lenni.”

Reménytelen helyzete néha elkeseredésre ragadta, mely esetekben kíméletlen őszinteséggel vetett számot magánéleti küzdelmeivel s boldogtalanságának okaival:

„Örvendünk, (már aki örvendhet!) rövid tartamú létünknek s azután letűnünk váratlanul és gyorsan, miként a hulló csillag. Mily leverő ezen tudat azokra nézve, akik nem érhették el azt, amit indokolva reméltek, vártak!”

Az érzelmi élet ingoványát átláthatatlan veszélynek, valóságos zsarnoki területnek érezte, mely akaratunk ellenére uralni képes racionális meggyőződéseinket: „Dúlevein pathesi khalapóteron é türranoisz! (Szenvedélyeknek szolgálni súlyosabb, mint zsarnokoknak).”

A férfiakra szerencsétlenséget hozó szenvedély mögött pedig maga a nő állt, ki Szekrényessy szerint – a bibliai Évához hasonlóan – porba döntheti a legerősebb férfi boldogságát is: „Igen a nő, legyen az szenvedélyes asszony vagy szűzies leányka, tönkre teheti a legbecsvágyóbb, legnagyratörőbb eszményi érzületü férfiú jelenét, jövőjét.”

Hol szerelemmel, hol pedig csalódással gondolt elvesztett kedvesére: „Ilyen az élet: indokolva reménylünk, váratlanul csalódunk, dacolva küzdünk a balsors ellen: bízunk, hisszük, hogy legalább kivételesen találhatni viszonylag tökéletes nőt.

Jó lelki érzékkel ismerte fel a női lélek gyengéit, ahogy éppen Laurával való szerelme kapcsán nevezték Szekrényessyt „kitűnő psychologus”-nak. Szomorúan kellett megállapítania, hogy „a szeszélyes leányok, akik még a képzelt bántalmat is kegyetlenül torolják meg,” ezzel lényegében a közös boldogságot teszik lehetetlenné…

Szomorúsága leírhatatlan volt, bármibe fogott, bármit kezdett a távoli kedvest látta és bánatát csak fokozta az elérhetetlenség, az elszakítottság érzése. Mindez az elvetettség jól érzékelhető az általa Bécsben megtekintett Zichy Mihály-féle képkiállítás kapcsán, hol elvesztett boldogságát éppen az általa ismert művész legnyomasztóbb alkotásban, a Holtak órája című mű két alakjában vélte felfedezni:

„Elképzeljük, hogy a [leány] talán oly ifjúnak csontvázát öleli, akié nem lehetett az életben, mert családja nem egyezett bele, miszerint ő a dúsgazdag örökösnő, az „egyetlen leány” egy vagyontalan ifjú nejévé legyen. Ez kétségbe ejtette az ifjút, lelke megtört s utána halt teste. Csakhamar követte őt a leányka is, most azután végre egymáséi a sírban, a dúsgazdag család, pedig tehet aranyával-ezüstjével, amit akar. Még elgondolni is fájdalmas! Vagy pedig a szelíd, bús ara! Szegény leányka! Olyanhoz akarta dúsgazdag családja férjhez adni, akit nem szeret: „Kell hozzá férjhez menned, mert ő szintén gazdag!”, parancsolták neki. A szelíd gyermekéveken át vonakodott ugyan, de végre engedett a kényszernek, csakhogy mielőtt elrebegte volna a hamis esküt az oltárnál, megóvta őt a halálos bűn elkövetésétől a vézna kaszás. Most azután arra várakozik e borzasztó helyen, aki mindennél jobban szerette őt, s aki mihamarabb társul szegődik hozzá…

Ezt olvastad már?